Jaaajdejókedvem van!!!
A tegnapi temetői hangulathoz képest -de úgy egyébként is - szárnyalok.
Kezdem az elején: 5órai kelés -csak úgy mert jól esett- 6-ig lusti az ágyban+zene+nem volt itthon senki. 7-re mentem Emeséért Bababörze -BNV- ennek nőilélekre gyakorolt hatását nem részletezem. Aki tudja érti, aki nem eltudja képzelni: egy csomó nő (meg persze egy pár szenvedő pasi) reggel 8-tól délig könyékig gyerekruhákban turkál.
Eme fáradtságos melóban megéheztünk, megszomjaztunk: irány az árkád. Persze ha már ott voltunk nem hagyhattunk ki egypár jelentős üzletet.
kicsike vásárlás, kávé ez az.
És akkor a nap fénypontja: Kifelé jövet a parkoló automatánál röhögcséltünk éppen. Megbeszéltük kinek van "olyan" 200-a ami belefér (mivel a legutóbb közöltem hogy az enyém nem fér bele, és Emese legyen szives olyat elővenni ami jó bele
)szóval kitárgyaltuk h ezek a parkolóautomaták kifejezetten nőknek valók (az elöttünk levő csaj is bénázott) a lényeg: végeztünk irány a kocsi. Jobbról közlekedő autó, sofőr minket néz nem is akár hogyan. Has behúzz, hát kiegyenesedik majd egyszercsak felnyikkanok: de hisz ez a Dolhai Attila. Emese bizonytalankodik egy kicsit mire elnavigálom a mjuzikelek világában. Autónkat megtaláljuk, lelkünk békés h mégiscsak jól nézzünk mi ki h egy ilyen körülrajongott értünk rajong. Elindulunk, és minő véletlen fentebb említett férfi személy épp kocsiját hátrahagyva sétálgat át előttünk. Persze átengedtük, és hát vadul mosolyogtunk is hozzá, eredményre sem kellett soká várnunk...
Így önbizalmunk csúcsán indultunk hazza felé, mi végett mégiscsak mozog a föld...
