Tegnap éjjel 0,30 körül kutyaugatásra ébredtem. Fél óra múlva még mindig acsarkodás, kaparás.Akkora már magamhoz tértem és immár biztos voltam benne sün jár nálunk. Így nyáron 4x,5x sün mentésre kell indulni éjszakánként.(tavaly is így volt, idén is így lesz).Felkerekedtem, seprű, lapát, célszerszámok. Kutyák piszkosul örültek mikor megláttak, boldogan mutatták h mit fogtak. - ámuldozva veszik ilyenkor tudomásul h bár a gazdi az mégis annak a kis szúrós, idegesítő, röfögős fennevadnak a pártját fogja- Szerencsétlen süni összegömbölyödve dörmögött magában és várta a csodát.
A csodát jobb híjján én személyesítettem meg. Süni lapátra fel, irány a kiskapu. Ugyanis sün kollega az utca másik oldalán lakik.(csak is ott lakhat) Szembe szomszédnál kerítés nincs, a telken még harcoló német alakulatok is lehetnek, és ami a legfontosabb televan ezeréves almafákkal. Azt pedig már gyerekkorunkban megtanultuk a mesekönyvekből h egy tisztességes - valamire való süni hátán ott lifeg 1-2 alma...
Tehát sünpajtást körülbelül irányba állítottam - fogalmam sem volt melyik az eleje-hátulja - és leültem a lépcsőre h megvárjam míg biztonságban haza ér. Tavaly még átvittem az úton is nehogy elüsse valami(nem mintha idefelé repülővel jött volna), de az idén úgy döntöttem jobb ha megtanulja milyen nehéz is az élet.( és bugyiba nem volt kedvem flangálni az utcán sünnel a kezemben, ennél kevesebbért is kaptak már elzárást...)
Szóval várakoztunk. Én h a kis tüskés kidugja a fejét, ő meg h elmúljon a szívrohama. Pár perc múlva: szuszmákolás majd talpra szökkenés. Visszanézett (mivel éjszakai állat gondolom látott is) valamit makogott majd megint szuszorgott (ezt kifejezetten köszönetnek vettem) és toronyirányt elindult a skoda alá. Na ekkor állt meg bennem az ütő, ugyanis úgy hallottam h jön 1 kocsi. Ilyen nincs h idáig elszenvedjük magunkat és itt vasalják ki a szemem elött. Majdnem utánna vetődtem mikor rájöttem h csak "nyugalmas" városunk szokásos éjszakai zaját hallom és nem 1 közeledő autót.
Sünapónak vagy -anyónak pát intettem még utána szóltam h most már megjegyezhetné h ezek a kutyák nem akarnak barátkozni. De biztosra veszem h találkozunk még ezen a nyáron...
