Imádom...Szeretek kint állni még ép'hogy a tető alatt, nézni a villámok cikázását, a fák hajlongását, számolni a dörgésig. Sőt mikor eszement vagyok (mikor nem?) képes vagyok perceket ácsorogni az esőben. Ilyenkoraztán fátyolossá válik a látásom, pedig vannak dolgok miket nem árt ha folyamatosan a szemem előtt lebegtetek, úgyanis hajlamos vagyok megfeledkezni róluk..
- a konyha nem öntisztuló
- a kocsiba időnként tankolni kell
- szánalmas ha 1nő rohan a pasi után
- éjszaka gyönyörű a Dunapart
Na de eztán majd jól résen leszek...Nehogymááá fátyolozzanak...
