Kénytelen leszek elővenni a tűskés modoromat az oviban. Szerdán megyek a gyerekekért, kint játszanak az udvaron. fél 5, gyerekek alig, ovónők 3-an padon dumcsi. Az én gyerekeimen kabát zipzárja behúzva one, így homokoznak, ismeritek a szitut... kabát hátuk közepéig lecsúszva, válukon sehol, pont arra jó, h a kezük gúzsba legyen kötve. Ovistárs Csengére nézek: kabát hasonlókép, és vmi baromi kivágott póló rajta, az egész mellkasa kint van a gyereknek. (persze szürcsög, köhög mint állat) Indulok felöltöztetem. anyja pont befut, megbeszéljük a szitut. Ovónők spuri el.
Ma belépek a terembe ami elősször feltűnik: gyöngyi nem lát a hajától (épp meccset vívok vele h levágjuk, nevágjuk, kicsit-nagyon, addig is gumi, csatt, élmény reggel) tehát gyöngyi épp szem tornát tartott h hajtincsek mögül jobbra v balra kukucskáljon rajzolás, játszáskor. Még lát, de ha így folytatjuk nem sokáig.
Következő kép Lizi ovónő haját fésülgeti. Kérdem én nem lehetne ezt össze szervezni?? Fodrászosdit játszó gyerek azt fésülgesse akit kell? Vagy szóljunk már legalább rá, h igazítsd meg a csattod (mert +tudja) Csak hát még nem felnőt, gyerekből van, nem önálló bizonyos dolgokért szólni kell. Húzza fel a kabáton a zipzárt, türje be a derekát, fújja ki az orrát, ne rontsa a szemét.... Nem kell megcsinálni helyette, csak nyissuk ki a szánkat, ezért vagyunk ott, padon ücsörgés, dumcsizás közben is megvalósítható dolgok ezek...
