Tegnap, hogy változatos legyen az éppen aktuális táncmeditáció, belekóstoltam a Jáger-es üvegbe. Tényleg csak az íze kedvéért...és valóban egészen más volt. Még „ordítani" is sikerült.
Rájöttem, hogy a többieknél is így mehet ez. Valamilyen ajzó szert használnak (ilyet-olyat, kinek mi a jó)
Normális állapotában az ember nem ordít, és nem is képes hosszútávon azt elviselni. (ez volt eddig az én bajom is)Na de amikor minden mindegy?!
Az első szám 1 József Attila vers a „32 éves lettem én" volt. Igaz más zenei aláfestéssel, de nekem is megvan. Spininngen is tekerünk rá. Nagyon jó, közepe táján jött az „ordítás".
*
Péntek délelőtt kiselőadást kellett tartanom az ügyfeleknek a céges-tb változásokról. Hogy én hogy izgultam már napok óta emiatt. Aztán rájöttem, hogy tökhülyeség. Ugyanezekkel az emberekkel, amikor egyesével jönnek, közvetlen a viszony, hülyülünk, poénkodunk. Csak azért mert egyszerre vannak jelen és épp' mindannyian rád figyelnek még nem változott semmi.
Úgy hogy remegő hang, és pironkodás nélkül elmondtam a mondandómat, ami végül is nem is volt hosszú.
Persze a tanácsok, biztatások mindig jól jönnek...Köszönöm.
