Szóval döntöttem! Jól vagy rosszul az majd idővel kiderül. Jelen pillanatban úgy érzem hogy a lehető legjobban...Kicsit sajnálok dolgokat, lehetőségeket, de az ember mindig talál új célokat, vágyakat...nem igaz??
Most a lehető legrosszabb a helyzet, benne ülök a sűrűjében. Jó érzés ez így karácsony előtt.J Legjobb lenne ezt az időszakot átaludni. Na de akkor hol marad a kihívás? És nem is lenne tanító, építő oldala a dolgoknak. Picurit idegesít, hogy a nemzet szemében én vagyok a rossz, és különben is 1 nőnek kutyakötelessége szemlesütve viselni amit osztott neki az élet. Főleg ha kívülről úgy tűnik h csak jódolgában nem tud magával mit kezdeni. Merthááát a másik egy aranyember.
De minden csoda 3 napig tart. És én tudom amit tudok, rágódtam rajta eleget. Véleményt meg úgy a legkönnyebb hozni ha csak a felszínt látod.
Mindenesetre egy darabig még elhúzódik a dolgok normális mederbe terelése. Addig előfordulhat hogy nem lesz netem, ezem, azom.
Előfordulhat, hogy ezen a helyen még ennél is ritkábban fogok felbukkanni. De jövök amint tudok, illetve ha már pszicho terápiaként egyszerűen muszáj...J
