Ott akadtam el, h AJ Chris táborba indultunk
Tatai ifi tábor, a nyár addigi legmelegebb hete.
Leírhatatlanul jól éreztem magam, most h már nem fájok (majd megmagyarázom) megint legalább olyan magasan van a rezgésszintem mint a tábor végén.
350 ember egy hétig, délelőtt délután előadás, közben szituációs gyakorlatokat végezve döbbensz rá milyen is vagy valójában mik azok a dolgok amik igazán érdekelnek, kik azok az emberek akik vonzanak.
Barátokat találsz. Olyanokat akikkel kísértetiesen hasonlítotok és ahhoz képest h még soha nem beszéltetek fél szavakból egy mosolyból megértitek egymást. És persze van akit már ismersz,és megerősítést kapsz (több oldalról: érzed belül és bólogatnak kívülről) h nincsenek véletlenek:)
Aztán ott van a lány akihez 10 évvel ezelőtt jártál fitneszre. Érthetetlenkedve veszed észre h átnéz rajtad, próbálsz közeledni, hiába
Vacsik után tábortűz, ott van AJ C fizikálisan, energetikailag egyaránt.
Segít megnyitni a szíved, olyannyira h tábor végére úgy érzed túl csordulsz, ennél nagyobb, több szeretetet nem tudsz sem befogadni, sem átadni.
Férfi és nő!
Tudatos és befogadó!
Egységet alkotnak!
Jó erre törekedni, h mi nők merjünk nőiesebbek lenni, ne akarjuk a hátunkon vinni a fél világot.
Este bulik, hastánc, dob, 25 milliós kocsiból dübörög a zene.
És ha már tánc: Hálás vagyok h táncolhattam Dhiannal.
Felejthetetlen élmény volt, egyrészt nézett 50 ember:), másrészt átélni azt a magától érthetődő összhangot, a vonzást, az energiát. Remélem kihasználhatjuk még a lehetőségeinket.
Köszönöm az őszinte öleléseket, a szeretet soron az érintéseket
Azt mondták (és túlzás nélkül így is van) h ez a földi mennyország:)
És miután megjártam a mennyet jött a pokol:
3 hét fogorvos
ucsó 2 hét minden napján reggel este gyógyszer, néha még uzsira is bekaptam egyet:(
Élni nem volt kedvem, nem h ide írogatni
Még nincs vége, de most borzasztóan hálás vagyok h nem fájok. Éppen ezért az életemért, a munkahelyemért, a lányaimért, az emberekért is akik változást hoznak hoztak az életemben
Aztán h haza értem eladtuk a házat, szerződés aláírás, depresszió. Majd jelenleg örült tempóban kecó nézés. Aug 20-a után ki kell költöznöm.
Volt ZP Vad Fruttikkal, jágerrel.
Buddha beach bacardival.
Aztán egy hétig itthon a csajokkal. Fogfájás, türelmetlenség, lelkiismeret-furdalás.
Aztán mozi, panda kung-fu. Egy kis csillagok háborúja, Titok eszencia mesébe burkolva.
Nincsenek rejtélyek csak Te vagy! Önmagad tökéletességével!!
Persze vannak kivételek: másnap állatkert. Alig lépünk be a kapun, rögtön az elő sétány elején.
Közeledünk a bölényekhez, csajok tiszta izgalomban, fülük, szemük, szájuk tátva. Mellettünk lévő szintén 2 gyerekes anyuka, bomba nőnek álcázza magát (és valljuk be sikerül neki) álmélkodva szól: Jaaaaj, ez biztos orrszarvú!!!
Én döbbenten:???? Nézek a csajokra, bizakodva, h nem hallották.
Vissza bomba nőre, várom h röhögjön
Ezalatt tuti h elvesztem arcom felett a kontrolt és bamba nő leszek.
Kigyúrt, vállalkozó apuka tesz valamilyen megjegyzést, miszerint az ő drágája nem falusi kislány.(és a francba még szafarin sem volt:)) Gondolom érzékelte h földbe gyökereztem és fürkészem a Drága pofiját, mosoly után kutatva valahol a szája szegletében.
De nem. Holt komolyan kérdezte.
Hát Istenem?! Ennek is van szarva meg annak is. Sőt négy lábú mind a kettő.
Többek között ezt is elsajátíthattam volna a táborba: az elfogadást
Jót dumálhattunk volna. Míg Ő elkápráztat a szépség szalonok világáról, addig bevezettem volna a zoológia rejtelmeibe, de legalább az alapjaiba:D
