…és egyszer csak észreveszi, hogy nem műkszik a lázmérő.
Na nem mintha szükségünk lenne rá…
Mert hát csak nem képzeli egy organizmus, hogy újat húzhat velünk!
Velünk:-öntudatos, büszke, az élet által tejben-vajban fürösztött csajokkal.
Organizmusunk meg még nem is látható szabadszemmel. (Ott van a NI, ott van J)
Szóval a lázmérő meg sem mukkan bármelyik újammal nyomogatom. Hatalmas lélekjelenlétemnek köszönhetően bevillan, hogy biztos az elem, nézem jobbról, nézem balról, cserélési lehetőség sehol.
Nyugtázom, hogy a kapitalizmus újabb nagyszerű termékével állok szemben a dobd el és végy másikat mottó alapján.
Egyszeri nő nem lázad a világ ellen, mosolyogva elfogadja a lehetőségeket, így kis idő elteltével bekocog egy közeli drogériába és vesz egy másikat.
Majd elégedetten kipipálja magában az idézőjeles problémát (mert hát max a szomszéd kérheti kölcsön az eszközt).
Mikor is próbál megszabadulni a felesleges göngyölegtől, előző műszertől. (Ha rend van körülötted megleled magadban is eme nagyszerű formát.)
Kezébe akad a használati utasítás…
-első gondolat: (ismétlem egyszeri nővel állunk szemben)
Mit nekem papírra vetett betűk halmaza. megnyomom – kölcsönadom – visszakapom - biztatás hogy nem sokára jobban lesz csak higgyen – energia csere, aztán vissza a fiókba.
-második villanás: (kuka felett) na azért mégis….
Papír közepén: elem cseréje képpel illusztrálva.
Frissen festett szemöldök felhúzás után komoly tanulmányozásba fog egyszeri leányzónk…
Jééé ehhez hasonlatos kitüremkedés a használt cuccon is mintha lenne…(próbáltam is korábban megszabadulni tőle sikertelenül)
Most aztán a bizonyosság fergeteges energiájával a tudatomban…
Láss csodát sikerül
A francba CSERÉLHETŐ AZ ELEM!!
Na nem baj…úgyis több szomszéd van…J
