Mírá báí hercegnő volt. Mírá sorai több mint négyszáz éve élnek és változnak az emberek ajkán.
Csengettyűk a lábán, Mírá táncol.
A legörömtelibb ünnep a tavasz kezdete, a hólí. Ilyenkor az emberek színes porokkal szórják be, festékkel locsolják le azokat, akiket szeretnek. A kedvest pirossal festik be.
Színteli, örömteli, örömmel teli, hej,
hóli, hóli a Feketével, örömmel teli, hej!
Szálló piros por, poros a lég a felhőkig,
a színt, a port ezernyi fecskendő lövelli, hej!
Színteli, örömteli, örömmel teli, hej,
hóli, hóli a Feketével, örömmel teli, hej!
Korsóm porral, szagos szantállal,
aragdzsával meg sáfránnyal teli, hej!
Színteli, örömteli, örömmel teli, hej,
hóli, hóli a Feketével, örömmel teli, hej!
Mírá a hegyettartó Nágara szolgálója,
szolgád lábaid figyeli, hej!
Színteli, örömteli, örömmel teli, hej,
hóli, hóli a Feketével, örömmel teli, hej!
Csengettyűk a lábán, Mírá táncol.
A mítoszok nyelvén beszél szerzőjük, közvetlenül érezni bennük az élet legigazibb törekvéseit, fájdalmait és reményeit.
Csengettyűk a lábán, Mírá táncol.
A versek Mírája mégsem kötődik egyetlen korhoz, helyhez vagy személyiséghez. A lélek, az egyéni megjelenés és adottságok mögött, mindenkiben lényegileg azonos.
Mírá jelen van a világban és annak küzdelmeiben, de tetteit az irányítja, hogy rátaláljon minden boldogság forrására.
Csengettyűk a lábán, Mírá táncol.
Eme forrást valamikor a távoli múltban megismerte: gyermekkorában vagy még életének kezdete előtt, előző életében. Sokkal korábban annál, hogy a dalok éneklője tudatos létre ébredt volna. Ebben a világban már csak az az érzés maradt meg benne, hogy elszakadt ettől a forrástól. Az elszakadás és a távollét határozza meg földi életét.
Csengettyűk a lábán, Mírá táncol.
Bár a világban sokan elfelejtik e forrást, Mírá újra meg újra jelekre talál, melyek visszaemlékeztetik rá. Megpróbál visszajutni hozzá, noha keserves az út. Ez irányítja minden cselekedetét. Arra figyel, ami e világon kívül van, ám földi jelenléte válik tőle határozottá.
Csengettyűk a lábán, Mírá táncol.
Versein oly határozott személyesség süt át, hogy azokban is, amelyekről nem tudni, hogy Mírá írta-e őket, ott érezni jelenlétét. Ezt a személyességet éppen az teszi erőteljessé, ami elmossa határait: Mírá érzelmei az emberben közvetlen visszhangra találnak, és formára lelve erősebben élnek tovább.
Csengettyűk a lábán, Mírá táncol
