Ülsz egy hagyma belsejében...
Kicsit szűkös, kicsit büdös, vannak, akik könnyeznek közben.
Mint az életben.
Aztán egyszer csak bevillan egy gondolat h több fényt-teret szeretnél. Úgy döntesz, ledöntöd a falat magad körül. Sikerül!!! Csodálkozol!!! H ez Neked eddig miért nem jutott eszedbe? Vajon h maradhatott csukva a szemed ennyi időn át?
Pedig hát sokkal gördülékenyebbek a dolgaid így.
Kiabálsz...h a többi hagymalakó is meghallja, osztod az igét.
Eltelik egy kis idő, elmúlt már a csodálkozás. A hangod is elment...
Észre veszed újra a teret magad körül.
Kíváncsi leszel hátha...
Feszült erővel nekiesel a körülötted lévő héjnak, téped, vágod, szaggatod.
Elfáradsz...,de azért nagyobb a tér valamivel, világosabb is a hely. Új megvilágításba kerülnek a dolgaid.
Úrrá lesz rajtad az érzés, ha az első lépéseidet követő tetteidet is lehetett volna jobban csinálni.
Élvezed a helyzetet.
Aztán telik-múlik megint az idő,...mintha lenne a falon egy repedés.
Nem kell már tiszta erőből küzdened, elég oda hajolni, kicsit megpiszkálni, és zsupsz leesik még egy réteg.
Boldog vagy...Érzed a nap fényét, melegét.
Persze a múlt eseményeit a jövőd lehetséges verzióit újra átértékeled.
Vársz...közben az élet gurul tovább.
Tapasztalsz...érzékelsz...figyelsz...
Mintha egyre több repedés indulna az új hibátlannak vélt faladon.
Mosolyogsz...sejted már a titkot.
Egy darabig még eltart a dolog, nem hiszed el, hogy ez a legjobb, és ezen túl már nincs jobb.
Csak élvezed, hogy egyre nagyobb a fény és egyre simogatóbb a meleg, nincs is már olyan büdös.
Nincs már csodálkozás, erőlködés vagy ölbe tett kézzel ücsörgés.
Béke van...!!!