Korábban arra vágytam, hogy nálam okosabb emberekkel legyek együtt, hogy tanulhassak tőlük, azt gondoltam inspiráló és mindenképpen fejlesztő...(Egyszer a megfelelési és tanulási kényszerem fog a sírba vinni.)
Most aztán, mikor beteljesült ez a vágyam is, kezdem elveszteni a talajt a lábam alól.
Érdekes megfigyelni magadat, mikor úgy érzed: hülye vagy!:)
Néha felvillan a régi vágy, hogy begubózzak. Aztán persze visszakézből lendítek rajta akkorát..., még a lelkem alját is csak fel pillantva láthassa!
Mindenesetre, nehéz ez a fenenagy tudatosság! Vagy csak én vagyok gyenge..., nőből...aki nem veszi észre a másik szemszöget: ha megtapasztalom ezt a fájdalmat is, ösztönösen fogom kerülni azokat a szituációkat mikor, észrevétlenül okoznék másoknak hasonló érzést.
Most akkor jó vagy sem??
2010.04.09. 19:10 Kata Magyari
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://mkata.blog.hu/api/trackback/id/tr116198893
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
