jól vagyunk!:)
Szombaton felpakoltam a lányokat és lementünk Győrbe. Ez még így önmagában nem lenne sorsfordító esemény, mégis az volt!
Tudom, hogy több ezren megoldják az országjárást autóval, egyedül. Ugyanaz az aszfalt, ugyanott van a sebesség, nem is ez jelentette a kihívást.
Az volt benne az izgalmas, hogy Lujzi (annak ellenére, hogy egy talicska pénzt ráköltöttem) beadhatja a kulcsot, (mint bármelyik másik gépjármű:) ), hogy Győr elég nagy, és teljesen ismeretlen volt ahhoz, hogy eltévedjek, elég messze van, hogy lehetetlen legyen ismerős által megoldani az esetleges problémát, hogy velem voltak a csajok, tehát felelősséggel, szervezéssel járt a játék.
Aztán az összes istenünket mozgósítottam a védelmünkben:), a csajok is lelkesek voltak a hátsó ülésen...így olyan jók voltunk, hogy egyetlen felesleges km-t nem tettünk, sőt a lehető legközelebb találtunk parkolót, mindezt megérzésekre hagyatkozva, időnként az ucsó pillanatban kanyarodva!:)
A meleg miatt borítottuk a programot és a fesztiválon kódorgás helyett bevetettük magunkat a strandra. Gyöngyi is bizonyította leleményességét, ha baj van. Elveszett, és anélkül, hogy megbeszéltük volna tudta, hogy az egyenpólós bácsinak (úszómester) kell szólni, hogy nem találja az anyukáját. Nem pánikolt, visszament ahol elváltunk, mivel már nem voltunk ott, egyből ment az úszómesterhez, nem állt neki sírni, kapkodni...büszke vagyok rá...magmra már nem annyira, hogy elhagyom, de ez egy másik történet!
Jankának még a strand előtt, volt egy jó fél órája amikor hozta a formáját, de ezt már megszoktuk, és neki sem árt ha érzi, nem mindig alakul úgy az élet ahogy szeretnénk
:)!
A védő gömbünk egészen hazáig kitartott, akkor hálásan köszöntem és aludni küldtem az istenicsapatot
mikor is elfelejtettem, hogy lezártam a központit a lányok miatt, mert mindkettő az ajtónak dőlve aludt. Nagy boldogan, lendületből nyitnám az ajtót, egy pattanás, némi riadalom és a kezemben maradt a műanyag!:)
