Pont egy hónapja, hogy csak alibi bejegyzések születnek.
Azóta sokat változott a világom... Még mindig történnek furcsaságok, amire „nyilván van”:) magyarázat.
Két út közül választhatok: vagy elmerülök ebben az álomvilágban vagy törekszem a „normális” hétköznapi életre.
Úgy érzem az egyensúlyt most inkább ez utóbbi ajándékával érem el. Hálás vagyok érte, a tőlem telhető legtöbbet igyekszem adni cserébe.
Tudom és érzem, hogy nagyon értékes
De az egyensúly még mindig messze van. Egyre gazdagabb, érettebb, bölcsebb a szívem, de még csak az elfogadás az ami valóban tiszta benne.
A nyugalom még messze.
Időnként még rám jön a menekülhetnék, de legalább már felismerem, tudom, hogy ha zsibbad a karom, ha olyan mintha hangyabolyban ülnék ez csak átmeneti, csak átkell vészelni, terelni kell.
Köszönöm a mai érdeklődést, talán őszinte volt, nagyon jólesett, de ha mégis volt benne némi önzés az sem baj, éreztem, hogy kedves és tiszta!
Hétvégén indul a suli is, kíváncsi vagyok, hiányzik a mantrás összejöveteleken érezhető energia, egység. Igaz, már itthon is megtalálom, mégis több ember jelenlétében sokkal élvezetesebb intenzívebb.
Érdekes gondolat érlelődik: személyekről akik terelgetnek. Időről-időre felbukanak, sosem egyszerre, mindig csak valamelyikük figyelmét közvetítve. Ami érdekes, hogy aki nem is tűnt „spirinek”, az is rövid idő múlva tanításokkal szolgál!? De megfogadtam,, hogy nem agyalok!!:))
