...mindenhez!! Ma hazafelé, az útközepén kalimpált egy fickó a másik sávban, hogy haladhatunk-haladhatunk...furcsa volt mert sehol egy közlekedési akadály, útfelbontás miegymás. Mikor közelebb értem, némileg bezavart a harmóniába, hogy a hátratett kezében egy féltégla volt!?!? A visszapillantóba figyeltem az eseményeket, mi lesz mikor a szembejövő autó odaér? Vele nem volt olyan elnéző, mint velünk, heves karmozdulatokkal lekommunikálta, hogy forduljon vissza! Majd mikor a szerencsétlen megállt (gondolom, rekonstruálni a szitut, hogy hatósági a közeg vagy csak túlteng benne a feszültség) egyre ingerültebben integetett...nem vártam meg, hogy vajon a téglának mi lett a sorsa, de nagyon tudatosan palástolta a háta mögött, így gyanítom eljött a pillanat, mikor szabadjára engedte!
Nem is tudom, hogy reagálnék ilyen helyzetben? Ha őszinte vagyok, akkor azt mondom, mint a legtöbb (elnézést a kivételtől) nő: értetlenkedve nézném, hogy mi fog történni?:)
De valahogy nincs benne a zsigereimben az ösztönös menekülés, az hogy pillanat alatt felfogjam, hogy ez itt szemben egy idióta! Mikor megláttam az eldugott téglát még akkor is; előbb feltételeztem, hogy szerencsétlen kőműves, elfogyott a malter és a kocsija is lerobbant a burzsuj megrendelő pedig még ma költözne a megrendelt kacsalábas palotába, tehát stoppolva is de muszáj eljutni a közelben lévő tüzépre!:))))
Más:
Hétvégén a suliban mit gondoltok mi volt a délutáni óra anyaga?! A fraktálok!!!
Minden idegszálammal figyeltem!:) meg is lett az eredménye: olyan fejfájással indultam haza, mint a régi szép időkben!!:))) Mikor még....
Viszont szinte minden világos!! Majd kiugrott a szívem a helyéről...
A Hermészi okosságokról e tekintetben nem esett szó, de délelőtt tettünk róla burkoltan említést.:)
Az is aranyos volt amikor megpróbáltak nagyon elrugaszkodott budhista nézetekkel kápráztatni. Röviden: hogy elpatkolásunk esetén milyen előnyökkel járhat bizonyos tanok gyakorlása, illetve egy bizonyos személy átsegíti tudatunkat egy olyan "álombéli" helyre ahonnan aztán könnyebb a tudatos újraindulás.
Legalábbis a mondandó egyharmad szókészletéből (amit értettem) ezt hámoztam ki!:)))
Mindenesetre látnotok kellett volna azt az arcot amikor őszintén komolyan megkérdeztem, hogy miből gondolja, hogy ez a hely nem máris az az álombélihely?!
Mindenre számítottak csak egy ilyen tébolyult kérdésre nem!:)))Pedig ha komolyan gondolja az állítását, ez semmivel nem nagyobb fantazmagória annál.:)
