"Őrzöm e drága percet, mégse tudhatom, meddig él. Egy apró rebbenés, egy fontos pillanat, mit úgy megmentenék. Bár megtarthatnám és egy kis palackba rejteném. Később előhívnám: élhessem, mit átéltem én."
Eszem ágában nem volt jönni...jó volt ott nekem. De az ember csak akkor csipkedi magát, ha muszály neki!! Hát most muszály...Azt mondták segítsek, és egy óvatlan pillanatban letaszítottak. Itt vagyok...tanulok...segítek...rálátásom erejéig csak olyat teszek amit én is szívesen veszek, gond nélkül elviselek...de még mindig veszélyes, ha sarokba szorítva érzem magam, a vicces, hogy dereng már, saját magam kovácsolom a rácsot.:)
